A t�ny ellen�re, hogy minden fenn maradt idej�t, azzal t�lt�tte, hogy rem�nytelen�l v�rta, hogy Dumbledore csakugyan elj�n �rte, Harry �gy �rezte, hogy teljesen alkalmatlan az id�pont hogy egy�tt induljanak el a Privet Drive-on. Ezel�tt soha nem besz�lt az igazgat�val a Roxforton k�v�l; mindig ott volt az �r�asztal k�z�tt�k. Az utols� tal�lkoz�suk tolakod� is volt, �s el�g �l�nk volt Harry sz�gyen�rzete, sokat kiab�lt, �s nem utols� sorban �sszet�rte Dumbledore �rt�kes holmiit.

Dombledore, m�gis teljesen nyugodtnak t�nt.

-Tartsd a p�lc�dat k�szenl�tben, Harry!- mondta.

-De �n �gy tudtam, hogy nem szabad az iskol�n k�v�l var�zsolnom, uram?

-Ha lenne t�mad�s,- mondta Dumbeldore- adok neked igazol�st, hogy haszn�lhatsz b�rmilyen b�b�jt vagy �tkot. Hab�r, nem hiszem, hogy agg�dnod k�ne b�rmilyen t�mad�s miatt az este folyam�n

- Mi�rt nem, uram?

-Velem vagy –mondta egyszer�en az igazgat�- El�g lesz ennyi, Harry.

Hirtelen meg�llt a Privet Drive v�g�n.

-Persze neked nem szabad hoppan�lnod, am�g le nem tetted a vizsg�t- mondta.

-Nem- mondta Harry- �gy tudtam, ahhoz 17 �vesnek kell lenni.

-Igen-mondta Dumbledore- Meg kell fognod szorosan a kezemet. A balt, ha nem b�nod- biztos �szrevetted, hogy a p�lc�s kezem kicsit s�r�lt.

Harry megn�zte Dumbledore alkarj�t.

-Nagyon j�, menj�nk!

Harry �gy �rezte, hogy Dumbledore keze elcsavarodik, �s er�sebben szor�totta a kez�t; a k�vetkez� dolog, amire eml�kezett, hogy minden fekete lett; teljesen �ssze volt nyomva; nem tudott leveg�t venni, mintha dr�t vette volna k�r�l a mellkas�t; a szeme vissza volt k�nyszer�tve a fej�be; a dobh�rty�ja pedig egyre jobban be volt nyomva a kopony�j�ba, �s akkor-

Harry vett egy nagy l�legzetet, �s kinyitotta �rj�ng� szem�t. �gy �rezte, hogy be van szorulva egy sz�k gumics�be. P�r m�sodperc ut�n r�j�tt, hogy a Privet Drive elt�nt. � �s Dumbledore egy hirtelen felt�nt, elhagyatott faluban voltak., a k�zpontban n�h�ny h�bor�s eml�km� �llt. Harry kezdett mindent �rteni, �s r�j�tt, hogy �let�ben el�sz�r hoppan�lt.

- J�l vagy?- k�rdezte aggodalmasan- Csoda, hogy siker�lt.

- J�l vagyok- mondta Harry, �s megd�rzs�lte a f�l�t- De szerintem jobb lett volna, ha sepr�vel j�v�nk…

Dumbledore mosolygott, majd mutatta az utat. Gyorsan elindult egy �res fogad� �s n�h�ny h�z mellett. A k�zeli torony�ra majdnem �jf�lt mutatott.

- Mond csak, Harry, a sebhelyed… f�jt mostan�ban?

Harry megd�rzs�lte a vill�m alak� sebhelyet.

- Nem- mondta- ez�rt meg is lep�dtem. Azt hittem, hogy �lland�an �gni fog, hogy Voldemort visszakapta az erej�t.

Egy pillant�st vetett Dumbledorra, �s l�tta, hogy az igazgat� el�gedett.

- Egy�bk�nt gondoltam. �gy l�tszik, hogy most nem fogja alkalmazni az okklumeci�t.

- H�t, nem panaszkodok – mondta Harry, akinek nem hi�nyoztak a nyugtalan�t� �lmok, �s hogy belel�tott Voldemort gondolataiba.

Befordultak egy sarkon, egy telefonf�lke �s egy buszmeg�ll� mellett.

- Professzor?

- Harry?

- ���… pontosan hol vagyunk?

- Ez Harry, egy var�zsfalu , Budleigh Babberton.

- �s mit csin�lunk itt?

- Oh, persze igen, nem mondtam el neked – mondta Dumbledore – H�t, sokszor mondtam, hogy kihagy az id��rz�kem mostan�ban, de itt vagyunk. Az�rt vagyunk itt, hogy meggy�zz�k egy r�gi koll�g�mat, hogy t�rjen vissza a Roxfortba.

- �s �n hogy tudn�k seg�teni, uram?

- Oh, szerintem meg fogjuk tal�lni a m�dj�t. – mondta hat�rozottan Dumbledore – Balra, Harry.

Tov�bb haladtak a h�zak mellett. Minden ablak s�t�tbe burkol�dzott �s k�l�n�sen hideg volt. Harrynek egyb�l a dementorok jutottak esz�be, de megnyugtatta az a tudat, hogy ott lapult a zseb�ben a p�lc�ja.

- Professzor, mi�rt nem k�zvetlen�l a koll�g�ja h�z�hoz hoppn�ltunk?

- Mert az nagy udvariatlans�g lenne, ha ber�gn�nk az ajt�t – mondta Dumbledore – �ltal�ban megszoktunk h�vni a var�zsl� t�rsainkat. A legt�bb var�zsl�k �ltal lakott h�z v�dve van az illet�ktelen hoppan�l�kt�l, A roxfort a p�lda ..–

- .. nem lehet ak�rhol hoppan�lni az �p�leten bel�l �s a ter�let�n. Hermione Granger mondta.

- �s nagyon j�l mondta. �jra balra fordulunk.

A torony�ra el�t�tte az �jf�lt m�g�tt�k. Harry k�v�ncsi volt, hogy Dumbledore mi�rt nem h�vta fel hamarabb �reg koll�g�j�t, de most, hogy a besz�lget�s komolyabbra fordult, m�g t�bb s�rg�s k�rd�st tett fel:

- Uram, a Reggeli Pr�f�t�ban olvastam, hogy Caramelt elbocs�tott�k…

- Igen.. Lecser�lt�k, biztosan l�ttad, Rufus Scimgeourra, aki r�gen az Auror Parancsanoks�g vezet�je volt.

- �… �n szerint � jobb lesz?- k�rdezte Harry.

- Ez egy �rdekes k�rd�s. Biztosan r�termett a feladatra. Sokkal meghat�roz�bb, energikusabb szem�lyis�g, mint Cornelius.

- Igen, de �n arra gondoltam…

- Tudom, hogy mire gondolt�l. Rufus a tettek embere, �s sokat harcolt s�t�t var�zsl�kkal, Voldemort Nagy�r se becs�li al� a k�pess�geit.

Harry v�rt, de Dumbledore nem mondott t�bbet a n�zetelt�r�s�r�l egy riporterrel, ez�rt nem volt k�pe folytatni a dolgot, t�m�t v�ltott:

- �s uram.. l�ttam vmit Madame Bones-r�l.

- Igen, sz�rny� vesztes�g. Nagyszer� var�zsl� volt. B�rcsak itt lehetne.

Harry m�r k�v�ncsi volt, mi t�rt�nt az igazgat� kez�vel.

- Professor, mi t�rt�nt a …..?

- Nincs id�m, hogy most elmagyar�zzam. Ez egy izgalmas t�rt�net, rem�lem val�s�gh�en tudom majd elmondani.

Dumbledore Harryre mosolygott.

- Professzor, kaptam egy r�plapot a M�gia�gyi Miniszt�riumt�l, hogy biztons�gi l�p�seket kellene tenni a Hal�lfal�k ellen……

- Igen – mondta Dumbledore m�g mindig mosolyogva – Hasznosnak tal�lod?

- Nem igaz�n.

- Nem, szerintem sem. Ugyanis nem k�rdezted meg, p�ld�ul, mi a kedvenc lekv�rom, nem bizonyosodt�l meg r�la, hogy val�ban �n vagyok Albus Dumbledore �s nem egy csal�.

- Nem… - kezdte Harry, nem volt benne biztos, hogy v�laszolnia kellene.

- A j�v�ben aj�nlom, Harry, b�r ez egy bizalmatlan tett… persze, ha �n igazi hal�lfal� lenn�k, ut�na n�ztem volna a kedvenc lekv�romnak, miel�tt elj�tszom magam.

- ��. rendben. – mondta Harry – A r�plapon �rtak valamit az Inferni- r�l. Mik is �k pontosan? A lapon nem volt teljesen tiszta.

- �k hull�k – mondta nyugodtan Dumbledore – Halott testek, amiket s�t�t var�zslatokkal b�v�ltek meg. Nem nagyon l�tt�k �ket mi�ta Voldemort elvesztette az erej�t. Persze el�g embert meg�l, ahhoz, hogy k�sz�tsen bel�l�k egy hadsereget.

Meg�rkezt�nk…

Egy kicsi, takaros k��p�lethez �rkeztek, ami egy kertben �llt. Amikor Dumbledore el�rte a f�bej�ratot, hirtelen meg�llt, �s Harry odal�pett mell�.

- Merlin szent szak�ll�r (� te j� �g)

Harry k�vette tekintet�vel a j�l gondozott kerti �sv�nyt, �s �rezte, hogy bels�je egyre lejjebb s�llyed. A bej�rati ajt� kifordult a sark�b�l. Dumbledore felpillantott �s k�r�ln�zett. Minden kihaltnak t�nt.

- Vedd el� a p�lc�dat �s k�vess, Harry – mondta csendesen.

Kinyitotta a kaput, majd f�rg�n, de halkan elindult az �sv�nyen, Harryvel a sark�ban, �s �vatosan bel�kte az ajt�t, a p�lca a kez�ben volt.

- Lumos

Dumbledore p�lc�j�nak a hegy�n kis l�ngocska gy�lt, megvil�g�tva az el�szob�t. Balra egy m�sik ajt� nyitva �llt. Vil�g�t� p�lc�val a kez�ben bes�t�lt a nappaliba Harryvel a jobbj�n.

Ami a szeme el� t�rult, az a tot�lis puszt�t�s sz�ntere volt. Egy r�gi �ra darabokra t�rve hevert a l�bukn�l, az eleje megrepedt, az ing�ja kicsivel arr�bb fek�dt. A zongora az oldal�n fek�dt, darabjai szanasz�t hevertek a padl�n. A flitterrel d�sz�tett csill�r roncsokban hevert a f�ld�n. A d�szp�rn�k kiszakadva hevertek, �s a v�g�sokb�l tollak repkedtek mindenfel�; �vegszil�nkok �s por bor�tott mindent. Dumbledore egyre magasabbra tartotta p�lc�j�t, ebben a megvil�g�t�sban l�thatt�k a falat, ahol valamilyen s�t�tpiros �s ragad�s anyag befr�csk�lte a tap�t�t.

- Nem valami bar�ts�gos, igaz? – k�rdezte az igazgat� – Valami sz�rny� dolog t�rt�nt itt.

Dumbledore �vatosan a szoba k�zep�re ment, alaposan megvizsg�lta a roncsot a l�b�n�l. Harry k�vette, k�rben�zett, f�lve att�l, hogy mit l�that majd a zongora roncsai vagy a kanap� m�g�tt, de nem volt semmi jele b�rmilyen testnek.

- Tal�n harcoltak �s….. �s elvonszolt�k �t, professzor? – jegyezte meg Harry, pr�b�lta nem elk�pzelni, mennyire sebes�lt meg az az ember, aki azokat a sz�rny� nyomokat hagyta a fal k�zep�n.

- Nem hinn�m. – mondta csendesen, majd megb�mult egy felborult karossz�ket.

- Azt gondolja, hogy �…

- M�g itt van? Igen.

�s figyelmeztet�s n�lk�l beled�f�tt a p�lc�j�val a felborult karossz�k �l�s�be,

ami felord�tott : ’A���!’

- J� est�t, Horace! – mondta Dumbledore �s �jra felegyenesedett.

Harry �lla leesett. Ahol egy f�l m�sodperccel ezel�tt egy sz�k volt, most egy guggol�, roppantul k�v�r, kopasz, �regember volt, aki has�t massz�rozva, s�rt�d�tten, k�nnyez� szemekkel n�zett Dumbledorra.

- Nem volt r� sz�ks�g, hogy ilyen er�sen megb�kj a p�lc�ddal! – mondta mogorv�n, l�baiba kapaszkodva. – F�jt!

A f�ny megvil�g�totta a f�rfi csillog� szemeit, hatalmas ez�st szak�ll�t, �s a kif�nyezett gombokat a barna b�rdzsekin, amit egy lila selyem pizsama f�l�tt viselt. A feje b�bja �ppen hogy el�rte Dumbledore �ll�t.

- Mib�l j�tt�l r�? – morogta t�molyogva a l�b�n, m�g mindig a has�t d�rzs�lve. L�tszott, hogy rendk�v�l pof�tlan azzal az emberrel, aki felfedezte, hogy karossz�knek sz�nlelte mag�t.

- Kedves Horce, ha a hal�lfal�k t�nyleg elj�ttek volna �rted, akkor a S�t�t Jegy ott lebegne a h�zad f�l�tt.

A var�zsl� a homlok�ra csapott k�v�rk�s kez�vel.

- A S�t�t Jegy, - motyogta – Tudtam, hogy valamit… �h, mindegy. Nem lett volna mindenre id�m, m�r az utols� sim�t�sokat v�geztem a k�rpitoz�ssal, amikor bel�ptetek a szob�ba.

Nagy l�legzetet vett, mit�l a szak�lla is meglebbent.

- K�v�nja ig�nybe venni a seg�ts�geimet a takar�t�sban? – k�rdezte Dumbledore udvariasan.

- K�rem. – v�laszolta a m�sik.

Meg�lltak egym�snak h�ttal, a magas, v�kony �s az alacsony var�zsl�, �s ugyanazzal a mozdulattal meglend�tett�k p�lc�jukat.

A b�torok visszarep�ltek eredeti hely�kre; a d�szt�rgyak felker�ltek a polcokra, a p�rn�kba visszaker�ltek a tollak; a sz�tszakadt k�nyvek magukt�l rendbej�ttek, mikor visszaker�ltek a hely�kre; az olajl�mpa visszaker�lt az asztal sz�l�re �s meggyulladt; a sok ez�st k�ptart� darabjai �jra �ssze�lltak, �s s hely�kre sz�lltak, �s r�gi f�ny�kben csillogtak a padon; a lyukak begy�gyultak mindenhol, a fal pedig tiszt�ra mosta mag�t.

- Egy�bk�nt, milyen v�r volt ez? – k�rdezte Dumbledore a takar�t�s k�zben.

- A falon? S�rk�ny. – kiab�lta a var�zsl�, akit Horacenak h�vnak, f�lt�p� csilingel�s mellett, mert a csill�r �ppen visszacsavarta mag�t a mennyezetre.

M�g egy utols� er�s penget�s a zongor�b�l, majd minden�tt csend lett.

- Igen, s�rk�ny. – ism�telte csevegve a var�zsl� – Az utols� �vegem volt, �s az �ra most nagyon magas.

Megfogott egy kicsi krist�ly�veget, ami a kredenc tetej�n volt, �s a f�nyre vitte, majd megvizsg�lta a s�r� folyad�kot.

- Hmm. Egy kicsit poros.

Vissza�ll�totta az �veget a polcra, �s s�hajtott. A tekintete Harryte t�vedt.

- Oho! – mondta, �s nagy, kerek szemeivel Harry homlok�t n�zte. – Oho!

- � – Dumbledor el�re l�pett, hogy bemutassa a fi�t – Harry Potter. Harry, � Horace Slughorn r�gi bar�tom �s koll�g�m.

Slughorn szembe fordult Dumbledorral, arckifejez�se kem�ny volt.

- Teh�t azt hiszed, hogy most meggy�zhetsz, ugye? H�t a v�laszom nem, Albus.

Arc�n l�tszott, hogy ellen fog �llni a cs�b�t�snak.

- Javaslom, hogy legal�bb igyunk egy�tt valamit. – a r�gi id�k eml�k�re.

Slughorn hezit�lt

- Rendben, egy ital. – mondta bar�ts�gtalanul.

Dumbledore Harryre mosolygott, �s egyenesen a fel� a sz�k fel� ir�ny�totta, amiv� Slughorn nemr�g v�ltozott, melynek jobbj�n �gett a frissen gy�jtott t�z �s az izz�n csillog� olajl�mpa. Le�lt, de k�zben az az �rz�se t�madt, hogy Dumbledore azt akarja, hogy egy j�l l�that� helyen legyen.

- Hmpf – mondta – Itt van. – Adott egy italt Dumbledorenak, aki k�r�s n�lk�l le�lt, �s odal�kte a t�lc�t Harrynek, majd a megjav�tott kanap� p�rn�i k�z� s�llyedt, �s el�gedetten pihent. A l�ba, annyira r�vid volt, hogy nem �rte el a padl�t.

- �s hogy vagy mindig, Horace? – k�rdezte Dumbledore.

- Nem valami j�l. Gyenge a t�d�m, zih�lok, reum�s is vagyok. Nem tudok �gy mozogni, mint r�gen. H�t, ez v�rhat� volt, �regkor, f�radts�g.

- Pedig most gyorsan kellett mozognod, hiszen el� kellett k�sz�tened egy ilyen �dv�zl�st, nagyon r�vid id� alatt.

- Nem kapt�l figyelmeztet�st 3 perccel el�bb?

F�lig inger�lten, f�lig b�szk�n j�tt a v�lasz Slughornt�l:

- Kett�. Nem hallottam a figyelmeztet� b�b�jomat, mikor jelzett, �ppen f�r�dtem. Mindazon�ltal – tette hozz� szigor�an – t�ny, hogy �n m�r �reg vagyok, Albus. Egy f�radt �regember, aki meg�rdemelt nyugodt �let�t �s anyagi j�l�t�t �lvezi.

Harry k�r�ln�zett a szob�ban. B�r zs�folt volt �s rendetlen, m�gsem lehetett k�nyelmetlennek mondani; l�btart�s karossz�kek, [a polcokon sorakoz�] k�nyvek �s �vegek, t�bb doboz csokol�d� �s kerekded d�szp�rn�k [tett�k otthonoss�]. Ha Harry nem tudta volna, hogy ki lakik itt, azt gondolta volna, hogy egy gazdag, bogaras h�lgy.

- Nem vagy m�g olyan �reg, mint �n, Horace – mondta Dumbledore.

- Lehet, hogy neked is a nyugd�jaz�sr�l kellene gondolkoznod – mondta �szint�n Slughorn. Sz�ntelen, eres szemei megl�tt�k Dumbledore s�r�lt kez�t. – �gy l�tom, n�lad sem minden ugyan olyan, mint r�gen volt.

- Nagyon j�l l�tod. – mondta higgadtan Dumbledore, felh�zta a kab�tujj�t, �s felfedte az �gett ujjait; a l�tv�ny kellemetlen�l megbizsergette a jelenl�v�ket. – K�ts�gtelen�l lassabb vagyok, mint voltam. De a m�sik kezemen…

Megvonta a v�ll�t, �s sz�tt�rta a tenyer�t, az �reg k�z mindent el�rult, �s Harry felfedezett egy gy�r�t a s�rtetlen kez�n, amit m�g ezel�tt soha nem l�tott rajta; nagy volt, aranyb�l k�sz�lt, �s volt benne egy nagy neh�z, fekete k�, ami a k�zep�n meg volt repedve. Slughorn szeme egy percig a gy�r�n nyugodott, �s mintha Harry l�tott volna egy fut�lagos rosszall� r�ncot a homlok�n.

- ���, sz�val ez volt a nagy el�vigy�zatoss�g a betolakod�k ellen, Horace… Kinek volt el�nye, a hal�lfal�knak vagy nekem? – k�rdezte Dumbledore.

- Mit akarn�nak a hal�lfal�k egy ilyen szeg�ny, lerobbanttal �regt�l, mint �n?

- El tudom k�pzelni, hogy a tekint�lyes tehets�gedet k�nz�sra �s gyilkol�sra akarj�k haszn�lni. T�nyleg nem j�ttek m�g toborozni?

Slughorn egy pillanatra balj�slat�an n�zett Dumbledorra, �s azt�n morogva k�z�lte:

- Es�lyt se adok nekik. Egy �ve folyamatosan k�lt�zk�d�k. Soha nem maradok egy helyen egy h�tn�l tov�bb. Mugli h�zr�l mugli h�zra megyek – ennek a h�znak a tulajdonosai �ppen a Kan�ri-szigeteken nyaralnak – ez nagyon kellemes, sajn�lom, hogy el kell mennem. Ez nagyon k�nny�, ha egyszer tudod hogyan, m�dos�tsd az eml�kezet�ket, hogy ez csak egy rabl�s, �s megbizonyosodok r�la, hogy a szomsz�dok ne vegy�k �szre a zongor�t.

- Okos. De �gy hangzik, hogy nagyon neh�z �let ez egy �regnek, aki a nyugodt �letet keresi. Most, ha visszat�rn�l a Roxfortba…

- Hogyha az�rt j�tt�l, hogy elmond nekem mennyivel jobb lenne nekem abban a d�gv�szes iskol�ban, akkor csak az id�det pazarlod, Albus. Ink�bb elb�jok, mert n�h�ny r�mh�r eljutott hozz�m is ,mi�ta Dolores Umbridge elhagyta az iskol�t. Ha ez az oka, annak hogy �gy b�nsz a tan�rokkal a napokban….

- Umbridge professzor bele�tk�z�tt a kentaur csord�nkba. Szerintem te, Horace, okosabb lenn�l ann�l, hogy bemenj az erd�be �s egy csorda d�h�s kentaurt mocskos f�lv�rnek titul�lj.

- Ezt csin�lta? Ostoba n�. Soha sem kedveltem.

Harry kuncogott, mindk�t var�zsl� r�n�zett.

- Bocs�nat – mondta Harry gyorsan – Az az igazs�g, hogy �n sem kedveltem �t.

Dumbledore egyszer csak fel�llt.

- Elm�sz? – k�rdezte r�gt�n Slughorn, rem�nykedve.

- Nem, csak k�v�ncsi vagyok, vajon haszn�lhatn�m e a f�rd�szob�t.

- Oh – mondta csal�dottan Slughorn – M�sodik ajt�, lefel� a foly�s�n.

Dumbledore nagyl�ptekkel elhagyta a szob�t. Miut�n az ajt� becsuk�dott m�g�tte, csend lett. P�r perccel k�s�bb a Slughorn a l�baihoz kapott, de nagyon bizonytalan volt, amit csin�lt. Lopva Harryre pillantott, odament a t�zh�z �s elkezdte meleg�teni a h�t�t.

- Nem tudom mi�rt hozott mag�val – mondta v�ratlanul.

Harry csak n�zte Slughornt. Slughorn k�nnyes szemei Harry sebhely�re v�ndoroltak.

- Nagyon hasonl�tasz �desap�dra.

- Igen, sokan mondt�k.

- Kiv�ve a szemed. Az az..

- Any�m�, igen – ezt is sokat hallotta m�r, ez�rt egy kicsit f�raszt�nak tal�lta.

- Hmpf. H�t igen, nem kellene kedvenceimnek lennie, mint tan�rnak, de � volt az egyik. Az any�d – tette hozz� Slughorn – Lily Evans. Az egyik legjobb tan�tv�nyom volt.

J�kedv�, elragad� l�ny. Mindig mondtam neki, hogy az �n H�zamban lenne a helye.

- Melyik volt a maga h�za?

- A Mardek�r feje voltam. Oh, nem – k�zelebb ment �s megvizsg�lta Harry von�saait. –De, Griffend�les vagy, mint � volt, ugye? Igen, �ltal�ban a csal�dtagok egy h�zba j�rnak, de nem mindig, halott�l m�r Sirius Blackr�l? Biztosan hallottad – kaptam egy pap�rt – hogy meghalt p�r h�ttel ezel�tt.

Olyan volt, mintha egy l�thatatlan k�z megfogta volna Harry zsigereit �s megszor�totta, volna.

- H�t valahogyan, � nagy haverja volt az ap�dnak az iskol�ban. Az eg�sz Black csal�d a az �n h�zamba ker�lt, � viszont a Griffend�lbe. Sz�gyen �s gyal�zat, tehets�ges fi� volt. Az �ccse Regulus, hozz�m j�tt, de �n ugyan�gy kezeltem.

A hangja egy lelkes gy�jt��re hasonl�tott, aki t�bbet �g�rt egy t�rgy�rt az aukci�n.

Elmer�lt az eml�keiben, mereven n�zte falat, �s megfordult, hogy a m�sik oldal�t is meleg�tse.

- Az any�d mugli sz�rmaz�s� volt. Nem akartam elhinni, amikor megtudtam. Aranyv�r�nek kellett volna lennie, nagyon �gyes volt.

- Az egyik legjobb bar�tom mugli sz�rmaz�s�. �s � a legjobb az �vfolyamunkon.

- Vicces dolgok t�rt�nnek n�ha, ugye?

- Nem igaz�n – mondta h�v�sen Harry.

Slughorn meglepetten n�zett Harryre.

- Azt hiszed, hogy �n elfogult vagyok. Nem, nem, nem. Nem csak azt mondtam, hogy az any�d volta a kedvenc di�kom. Ott volt Dirj Cresswell, aki egy �vvel alatta j�rt. Most � a M�gus-Kobold Kapcsolatok Hivatal�nak a vezet�je, egy m�sik mugli sz�rmaz�s�, egy nagyon tehets�ges di�k. �s mindig ad valamilyen j� inform�ci�t a Gringitts-ban foly� dolgokr�l.

Felpattant, �nel�g�lten mosolygott, �s r�mutatott sok csillog� keretes k�pre a polcon.

- Az �sszes volt di�kom al��rt k�pe. Ott van Barnabas Cuffe, a Reggeli Pr�f�ta szerkeszt�je, mindig �rdekli, mivel t�lt�m a napjaimat. �s Ambrosius Flume a M�zesfal�sb�l. Ott h�tul pedig – csak akkor l�tod, ha ny�jt�zkodsz – Gwenog Jones, persze � a kapt�nya a Holyhead Harpies-nak, az emberek mindig meglep�dnek, ha hallj�k, hogy ingyen jegyem van, amikor csak meg akarom n�zni �ket..

Ez a gondolat �gy l�tszott roppant felvid�totta �t.

- �s ezek az emberek, hogy tudj�k felkeresni �nt, hogy, aj�nd�kot k�ldjenek?- k�rdezte Harry, aki k�v�ncsi volt, hogy a hal�lfal�k mi�rt nem tal�lt�k meg Slughornt, ha az aj�nd�kokat el tudj�k neki k�ldeni.

A mosoly olyan gyorsan t�nt el Slughorn arc�r�l, mint ahogy a v�r a falr�l.

- Term�szetesen sehogy. Nem �rintkezek senkivel m�r egy �ve.

Harry �gy �rezte, hogy ezek a szavak �ram�t�sk�nt �rt�k Slughornt, zavartnak t�nt egy pillanatra. Azt�n v�llat vont.

- M�g a B�lcs var�zsl�k is egy bizonyos ideig leszegett f�vel j�rnak. Minden nagyon igaz Dumbloder besz�d�ben, de hallottam, egy h�rt most �ppen a Roxfortr�l, hogy kijelenti a h�s�g�t a F�nix Rendj�hez. �s, am�g �n biztos vagyok, hogy �k b�mulatosak, b�trak �s a t�bbi, szem�lyesen nem t�vedek a hal�loz�si ar�nyr�l….

- Nem kell �sszekeverni a Rendet a Roxfortban val� tan�tssal. – mondta Harry, aki nem tudta kiiktatni a g�nyt a hangj�b�l: neh�z volt toler�lni Slughorn k�nyess�g�t, amikor eml�kezett Siriusra, aki egy barlangban �lt patk�nyokkal. – A legt�bb tan�r nincs benne, �s egyik�k sem �lt, tal�n M�gust kiv�ve, de � megkapta, amit �rdemelt.

Harry meg volt gy�z�dve r�la, hogy Slughorn is azok k�z� a var�zsl�k k�z� tartozik, akik nem b�rj�k hallani, ha valaki fennhangon kimondja Voldemort nev�t, �s nem is csal�dott: Slughorn megborzongott �s tiltakoz�an rik�csolt, amit Harry sz�nd�kosan figyelmen k�v�l hagyott.

- �gy v�lem az alkalmazottak sokkal nagyobb biztons�gban vannak, az�ta, hogy Dumledore az igazgat�; azt mondj�k r�la, hogy � az egyetlen ember, akit�l Voldemort f�l, ugye? Folytatta Harry.

Slughorn egy-k�t percig a semmibe b�mult: �gyl�tszott, hogy �tgondolja Harry szavait.

- H�t igen, ez igaz, hogy Tudodki sohasem kereste az �sszet�z�st Dumbledorral – morogta fintorogva – �s javaslom, hogy meg kellene vitatni, hogy �n nem fogok csatlakozni Hal�lfal�khoz, �s Akit Nem Nevez�nk Nev�n, aligha tart engem a bar�tj�nak …, de ez egy m�sik t�rt�net. Tal�n biztons�gb�l kicsit k�zelebb kellene f�rk�zn�m Albushoz… �n nem tudom sz�nleni, hogy Amleia Bones hal�la nem r�zott meg… Ha �, az eg�sz Miniszt�riumi �rintkez�ssel �s v�delemmel…

Dumbledore visszat�rt a szob�ba, �s Slughorn �gy ugrott f�l, mintha elfejtette volna, hogy Dumbledore a h�zban van.

- �, h�t itt vagy Albus – mondta – Sok�ig t�vol volt�l. Gyomorront�sod van?

- Nem csup�n egy mugli �js�got olvastam. Szeretem a k�t�smint�kat. H�t Harry, azt hiszem itt az ideje menni.

Harry sz�fogad�an felugrott. Slughorn zavarba j�tt.

- Mentek?

- Igen, minden bizonnyal. Szerintem rem�nytelen eset vagy.

- Rem�nytelen?

Slughorn felkavartnak l�tszott. K�v�r ujjaival malmozni kezdett, �s idegesen n�zte, hogy Dumbledore felveszi az utaz�k�peny�t, �s Harry felh�zza a dzsekij�t.

- H�t nagyon sajn�lom Slughorn, hogy nem akarod a munk�t – mondta Dumbledore, �s int�sre emelte a s�rtetlen kez�t. – A Roxfort �r�mmel l�tott volna t�ged. Jelent�sen n�vekedett a biztons�gunk dac�ra akkor j�ssz amikor csak szertn�l.

- Igen… H�t… Nagyon kedves… mint, ahogy mondtam…

- Viszl�t Slughorn!

- Viszl�t! – mondta Harry.

M�r a f�bej�ratn�l voltak, amikor ki�lt�st halottak m�g�tt�k.

- Rendben, rendben, megteszem.

Dumbledore visszafordult, Slughorn ott �llt a nappali ajtaj�ban.

- �jra visszaj�ssz tan�tani?

- Igen, igen. – mondta Slughorn t�relmetlen�l. – Lehet, hogy meg�r�ltem, de igen..

- Csod�latos! – mondta Dumbledore sug�rz�an – Akkor l�tjuk egym�st szeptemberben, Horace.

- Igen, merem �ll�tani. – d�rm�gte Slughorn.

�s amikor elindultak a kerti �sv�nyen, Slughorn ki�lt�sa utol�rte �ket:

- Fizet�semel�st k�rek majd, Dumbledore!

Dumbledore csak kuncogott mag�ban. A kerti kapu hirtelen becsap�dott ut�nuk, �s visszaindultak a dombon kereszt�l a s�t�t, �rv�nyl� k�dbe.

- Nagyon j�l csin�ltad, Harry.

- De hiszen nem tettem semmit. – mondta Harry meglepetten

- Oh, igen. De megmutattad Horacenak, hogy mennyit nyerne, ha visszat�rne a Roxfortba. Kedveled �t?

- ���…

Harry nem volt benne biztos, hogy kedveli e Slughornt. Szerinte kedves a maga m�dj�n, de ugyanakkor bek�pzeltnek t�nt, �s ak�rmit mondott, az ellent�tes volt, �s t�ls�gosan meg volt lepve, hogy a mugli sz�rmaz�s� gyerekek is tudnak j�l var�zsolni.

- Horace, - kezdte Dumbledore, megk�nny�tve felel�ss�g�t, b�rmit is mondjon err�l – szereti a k�nyelmet. Szereti a h�res t�rsas�gokat, a sikereseket �s az er�seket. �lvezi, ha hat�ssal van r�juk. Sose akarta elfoglalni a maga tr�nj�t; jobban szeretett a h�tt�rben lenni. Gondosan kiv�logatta a kedvenceket a Roxfortban, n�ha az amb�ci�juk, n�ha az esz�k, n�ha a var�zslatuk, n�ha a tehets�g�k miatt. Horace kialak�tott egy klubbot a kedvenceib�l mag�val az �len, bemutatta egym�snak �ket, hasznos �rintkez�st �p�tett ki a tagok k�z�tt, �s viszonz�sul mindig learatott valamif�le hasznot, vajon a kedvenceib�l �ll� csoportja feny�tobozz� krist�lyosodik vagy a fiatalabb tagoknak a koboldokkal foglalkoz� irod�t aj�nlja. K�zl�m veled, lehet, hogy szemben fogsz �llni Horaceval – mostant�l Slughorn professzor – de biztos, hogy benne leszel a csapat�ba. K�ts�gtelen�l meg fog pr�b�lni beszervezni t�ged, Harry. Te egy kincs lenn�l az � gy�jtem�ny�ben: a Fi�, aki t�l�lte… ezekben a napokban A kiv�lasztottnak h�v.

Ezek a szavak esz�be juttatak p�r sz�t, amit n�h�ny h�ttel ezel�tt hallott, szavakat, amik nagyon rosszat jelentettek neki: nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…

Dumbledore meg�llt, ugyanott, ahol elhaladtak a templomn�l kor�bban.

- Ez lesz, Harry. Ha megfogn�d a kezem.

Harry fel volt k�sz�lve a hoppan�l�sra, de m�g mindig kellemtlennek tal�lta. Amikor a nyom�s elt�nt, �s �jra tudott l�legezni, ott �llt egy vid�ki �sv�nyen Dumbledore mellett, el�re n�zzett, �s megl�tta azt a helyet, amit a vil�gon m�sodik legjobban szeretett, egy hajlott �rny�k� h�zat, az Od�t. A l�tv�ny felvid�totta a lelk�t. Ron itt volt… �s Mrs. Weasley, aki a vil�gon a legjobban tudott f�zni.

- Ha nem b�nod, Harry, - mondta Dumbledore, �s kereszt�l ment a kapun – Szeretn�k veled p�r sz�t v�ltani, miel�tt elv�lunk. N�gy szem k�zt. Tal�n itt?

Dumbledore r�mutatott a megrong�l�dott mell�k�p�letre, ahol a Wealey-k szokt�k t�rolni a sepr�iket. Kicsit tan�cstalanul k�vette Harry Dumbledoret a nyikorg� ajt�n kereszt�l, kisebb helyre, mint egy szekr�ny. Dumbledore f�nyt var�zsolt a p�lc�j�val, ami �gy izzott, mint egy zsebl�mpa, �s r�mosolygott Harryre.

- Rem�lem megbocs�tasz nekem, hogy felemlegetem ezt, Harry, de nagyon �r�l�k, �s kicsit b�szke vagyok, milyen j�l megbirk�zol mindennel, ami a Miniszt�riumban t�rt�nt.

Szerintem Sirius is b�szke lenne r�d.

Harry nyelt egyet; Nem hitte, hogy kib�rja a besz�lget�st Siriusr�l, el�gg� lehangolta, mikor Vernon b�csi megk�rdezte, hogy a „ Keresztap�d meghalt?" , �s m�grosszabb volt hallani Sirius nev�t Slughornt�l.

- kegyetlen volt. – mondta l�gyan az igazgat� – hogy te �s Sirius, ilyen kev�s id�t t�lt�ttetek egy�tt. Embertelen v�g volt egy kapcsolatnak, ami lehetett volna hossz� �s boldog.

Harry b�lintott, mozdulatlanul n�zett egy p�kot, ami �ppen Dumbeldore s�veg�re m�szott.

Harry elmondhatta volna, hogy Dumbledore meg�rtse, hogy, am�g meg nem j�tt a lev�l, minden idej�t az �gyban t�lt�tte, elutas�totta az �telt, a p�r�s ablakot b�multa, �s �gy �rezte, mintha dementorokkal tal�lkozott volna.

- Nagyon neh�z – mondta v�g�l Harry halkan – hogy nem fog nekem t�bb� �rni levelet.

Harry szeme �gni kezdett, �s elker�lte Dumbledore tekintet�t. But�nak �rezte bevallani, de t�ny, hogy volt valakije a Roxforton k�v�l, aki t�r�d�tt vele, mint egy sz�l�, a legjobb dolog, hogy felfedezte a keresztapj�t… �s a bagoly, most m�r soha t�bb� nem hoz vigaszt.

- Sirius sokat jelentett neked, pedig ezel�tt sose ismerted. – mondta Dumbledore szel�den – Term�szetesen az elveszt�se les�jt�…

- De, am�g a Dursley-�kn�l voltam… - v�gott a szav�ba Harry, a hangja egyre er�sebb volt – Nem fogom elz�rni magam a k�lvil�gt�l. Sirius nem akarn� ezt, ugye? �s az �let valahogy t�l r�vid… N�zze meg Madame Bonest vagy Emmiline Vancet… Lehetek �n is a k�vetkez�, ugye? De ha ez van. – mondta indulatosan, most egyenesen Dumbledore k�k szem�be n�zett, ami megcsillant a p�lca f�ny�ben. – Biztos�thatom, hogy annyi hal�lfal�t kapok el amennyit tudok, �s Voldemortot is, ha lesz r� lehet�s�gem.

- A besz�dedb�l l�tszik, hogy any�d �s ap�d fia vagy, �s Sirius igazi keresztfia. – mondta Dumbledore egy helyes� v�llon vereget�ssel. – Megemelem a kalapom el�tted.

- �s most Harry, egy szigor�an t�ma… Felt�telezem meg van neked az �sszes Reggeli Pr�f�ta az ut�bbi 2 h�tb�l…

- Igen. – mondta Harry, �s a sz�ve egy kicsit gyorsabban kezdett verni.

- Akkor bizony�ra �szrevetted, hogy el�g sok dolog ki sziv�rgott a te kis kalandodr�l a Pr�f�ci�k term�ben.

- Igen. �s most mindenki tudja, hogy �n vagyok az egyetlen…

- Nem, nem tudj�k. – v�gott a szav�ba Dumbledore – K�t ember van a F�ld�n, aki tudja a Pr�f�cia r�d �s Voldemortra vonatkoz� r�sz�t, �s mind a ketten itt �lnek, ebben a b�d�s, p�kh�l�s pajt�ban. Az igazs�g az, hogy sok tal�lgat�s van ebben az �gyben: Voldemort elk�ldte a hal�lfal�kat, lopj�k el a Pr�f�ci�t, �s hogy a j�slat r�lad sz�l.

- Ne mond el senkinek, hogy tudod a j�slat tartalm�t.

- Rendben.

- Mindent egy�ttv�ve b�lcs d�nt�s. Hab�r azt hiszem pihenned k�ne a legjobb bar�taiddal, Ronald Weasley �rral �s Hermione Granger kisasszonnyal. Igen, - folytatta, mikor Harry ijedten n�zett r�. – szerintem tan�csos lenne tudniuk.

- Nem akarom…

- hogy agg�djanak vagy megijedjenek? Sz�ks�ged van a bar�taidra, Harry. T�k�letesen j�l mondtad, hogy Sirius nem akarn�, hogy elz�rd magad messzire a k�lvil�gt�l.

Harry nem mondott semmit, de Dumbledore nem �gy n�zett ki, aki v�laszt v�rna. Folytatta:

- K�l�nben, ha m�r elmondt�l dolgokat, nekem, az lenne a k�v�ns�gom, hogy vegy�l velem mag�n�r�kat ebben az �vben.

- Mag�n�r�t… �nnel? – k�rdezte Harry meglepetten.

- Igen, Szerintem itt az ideje, hogy besz�lljak a nevel�sedbe.

- Mit fog nekem tan�tani, uram?

- Oh, egy kis ezt, egy kis azt. – mondta k�nnyed�n Dumbledore.

Harry rem�nykedve v�rta, de Dumbledore nem mondott t�bbet, ez�rt Harry egy kicsit kellemetlen k�rd�st tett fel:

- Ha �nnel veszek �r�kat, akkor nem kell t�bb� okklummenci�ra j�rnom Pitonhoz, ugye?

- Piton professzor, Harry… �s nem kell j�rnod.

- J�. – mondta megk�nnyebb�lve Harry – Mert azok…

Abbahagyta, nehogy kimondja, azt, amit gondolt.

- Azt hiszem a ’fiask�’ a legjobb sz� erre. – b�logatott Dumbeldore.

Harry nevetett.

- H�t, a terv az, hogy mostant�l �n se nagyon akarom l�tni Piton professzort, mert nem hagyta nekem, hogy csin�ljak egy b�jitalt, hacsak nem szerzek neki egy olyan j� baglyot, mint az eny�m, amelyr�l tudom, hogy nincs. Van m�g k�t dolog, amir�l besz�ln�nk kell, miel�tt sz�tv�lunk. El�sz�r is, mindig legyen n�lad a l�thatatlann� t�v� k�peny. M�g a Roxfortban is. Minden lehet�s�gre felk�sz�lve, �rtesz engem?

Harry b�lintott.

�s v�g�l, am�g itt leszel, az Od�t felszereli a M�gia�gyi Miniszt�rium a legjobb biztons�gi rendszerrel. Ez bizonyos vesz�d�ssel j�r Mollynak �s Arthurnak, p�ld�ul a post�jukat fogj�k ellen�rizni, miel�tt megj�n vagy elk�ldik. �k nem gondolj�k, hogy csak az � feladatuk megv�deni t�ged. Ak�rhogy is, kev�s t�r�t�st kapnak, ha veled valami t�rt�nik, m�g itt vagy.

- �rtem. – mondta gyorsan Harry.

- H�t akkor minden rendben. – mondta Dumbledore, �s kinyitotta a sepr�tart� ajtaj�t, �s l�pett f�l m�tert. – F�nyt l�tok a konyh�ban. Ne fosszuk meg Mollyt, att�l a kev�s es�lyt�l, hogy elmondhassa milyen v�kony vagy.